Vissza kenyérrel

kedves leveledre, melyben ismét nem történik más, mint hogy kiosztasz, itélkezel felettem, helyreraksz, lefikázol es elküldesz melegebb éghajlatra, a következőket tudom mondani:

1) practise what you preach: nem én vagyok az egyetlen, akinek viselnie kell a döntesei következmenyeit. de ehhez először ám fel kell ismerni az összefüggéseket...
2) ebben a helyzetben neked is akkor jó, ha nekem nagyon hamar összejön valami pozitív... ha továbbra is negatív energiákat osztasz, az csak pusztulásba vezet. amíg jót kivánni nem tudsz, inkább ne szólj.
3) újra be kellett látnom, hogy soha nem fogsz kiszakadni az istenkomplexusodból - csak hogy én is ítélkezzek egy kicsit.
4) az idén már csak egyszer óhajtok felőled hallani.

kívánhatnám neked is ugyanazokat a sikereket, mint te nekem, de én inkább vissza kenyérrel - így hát: reméljük a legjobbakat!
bár amint belegondolok a leveledben forrongó rosszindulatba, szinte meggondolom magam... azt kívánnám, lakjál olyan sötét kútban, amilyenbe engem festesz...

PS: tényszerű pontosítások
i) ami velem megesett, másokkal is megesik. erre találták ki az EI-t.
ii) az nekem nem jár - és azért nem, mert te ígéretet tettél (nem nekem, a kormánynak), hogy szükség esetén gondomat viseled.
iii) továbbá hitelkártyára sem vagyok jogosult, ami szintén segítség lehetne vész esetén, illetve hatékony eszköz annak megelőzésében.
iv) én pedig arra tettem ígéretet, hogy szükség esetén hozzád fordulok segítségért.
v) és ezt te mind nagyon jól tudod, csak neked kényelmesebb nem belegondolni.